“A látszat mögött”

Általánosan elterjedt, hétköznapi bölcselet, hogy mindig az első benyomás a legfontosabb. Nos, én úgy találom, sokkal több értelme lenne annak a kis bölcseletnek, hogy az első benyomás, soha nem az utolsó. És erre számunkra Tenerife egy tökéletes példa. Madártávlatból egy kopár, száraz helynek tű... Több

Általánosan elterjedt, hétköznapi bölcselet, hogy mindig az első benyomás a legfontosabb. Nos, én úgy találom, sokkal több értelme lenne annak a kis bölcseletnek, hogy az első benyomás, soha nem az utolsó. És erre számunkra Tenerife egy tökéletes példa. Madártávlatból egy kopár, száraz helynek tűnhet, ahol aszalódhatunk, mint a mazsola, ami a szigethez közeledve a repülőről valóban annak is látszik. De odalentről mindez egész más dimenzióba kerül. A meredeken magasodó hegyek és a végtelen óceán hullámai láttán az ember hamar ámulatba esik. A természet ereje lenyűgöző. Általánosságban Tenerife bármely részén voltunk, ezzel szembesültünk. Playa de las Americas egy lüktető kisváros, tele élettel, csillogással, hangulatos éttermekkel, pompás szállodákkal, élménygazdag vízi parkkal, parti sétányokkal, homokos strandokkal és szüntelenül hatalmas hullámokkal. A H10 Conquistador valóban jó választásnak bizonyult az egyhetes nyaralásunkhoz. Pompás szálloda. Már ami a külcsínt és a fogadtatást illeti. Érkezéskor pezsgővel, vagy frissítő itallal köszöntik a vendéget. A recepción gyorsan elhadarják a szokásos sablonokat, aztán indulhat is a felfedezés. Azzal a ténnyel hamar képbe kerül az ide látogató, hogy a liftezés lesz a legutálatosabb momentuma a nyaralásnak. Durva túlzásnak tűnhet, de tényleg a lift miatt telik el a fele. A szálloda 485 szobájához ugyanis összesen 4 darab 8 személyes felvonó áll rendelkezésre, amelyek hitelesített teherbírása elvileg 630 kg lenne, de felfele sok esetben 4 átlagos felnőttel (kb 300kg) sem volt képes megbirkózni. A szoba nem túl nagy, de amennyit nyaralás alkalmával az ember benne tartózkodik, arra szerintünk tökéletesen megfelel. Az ágy kényelmes, de (gondolom a takarító személyzet munkáját elősegítendő) kerekei vannak, aminek köszönhetően állandóan elvándorolnak egymástól. A TV úgy van a falra szerelve, hogy max az erkélyajtóból lehetne nézni. A szobában található asztal olyan ingatag, hogy jobb ha inkább semmire se használjuk. Arra meg jobb már előre felkészülni, hogy a fürdőszobának csupán egy üveglap az ajtaja. Szóval WC-zési szokásaink némiképp nagyobb nyilvánosságot kapnak. A szobánk a 8. emeleten volt, így pazar kilátás nyílt a szálloda medencéjére, a parti sétányra és az óceánra. Minden este órákat ücsörögtünk az erkélyen. Persze innen lejutni szintén nem egyszerű, hiszen ismét hosszú percekig tartó várakozás előzi meg a liftet, amivel kapcsolatban lefele soha nem jelent problémát, hogy már tízen nyomorgunk benne, egymás orrszőrét bámulva. A nyolcadikról örökkévalóságnak tűnő 6 perc alatt érünk csak le például az étkező szintjére, mivel a liftre várakozók miatt az minden egyes szinten megáll. (Egyedül az oxigénhiány és a hőmérséklet miatt nem bántuk) Borzalmas. A nyaralás bizonyos része azzal is eltelhet, hogy az étterem gazdag kínálatát végigjárva kitaláljuk, mit együnk. Persze ha valaki egyáltalán foglalkozik ilyenkor a mértékkel... A mennyiséggel képtelenség, ugyanis nincs ember, aki képes lenne minden egyes fogást végigkóstolni. Egyszerűen minden nagyon finom. Mondjuk az étterem padlóján itt-ott átszaladó csótányok látványától néha eltorzul az ember ábrázata. Ehhez kellene állandóan kiöltözni? (Vacsoránál kötelező a hosszúnadrág) Az egy hét alatt egyetlen alkalommal kértünk csupán takarítást az ajtóra reggel kiakasztott "Takarítást kérünk" jelzéssel, de mire délután visszaértünk a szállodába, az ajtón a "Zzzz..." (Kérem, ne zavarjanak) tábla fogadott. Nem evett meg minket ugyan a kosz, de a takarításból semmi nem lett. A szálloda udvarára reggel 8-ig nem lehet kimenni és a zárt ajtók miatt ez "valószínűleg" a medencék tisztítását végző alkalmazottakra is vonatkozik. Ugyanis mindig utána állnak neki füvet nyírni, sepregetni, lombszívózni, napágyakat rendezgetni, stb... A napágyak egyébként olyan mennyiségben vannak elhelyezve, hogy (akárhogy próbálnánk széthúzkodni) napozás közben az emberek lábujja szinte egymás szájába lóg. No és hiába "stipi-stopizzuk" le ajtónyitás után törölközőkkel, vagy táskákkal, állandóan összegyűjtik a "gazdátlan" cuccokat. Mi meg csimmogathatunk értetlenül, hogy amíg mi reggeliztünk esetleg teljesen elhülyültünk, vagy időközben valaki aljas módon lenyúlta a nyugágyunkat? A medencék körül dolgozó úszómestereknek sípjuk ugyan nincs, de állandó jelleggel "molesztálnak" valamiért. Igaz, hogy a szálloda által szervezett különböző programok során (vízi aerobik, vízilabda, medencés ügyességi játékok, stb), a szabály nem érvényes, de ezek kivételével a medencében se labdázni, se ugrálni, se különböző felfújt alkalmatosságokkal szerencsétlenkedni nem lehet. Egy idő után az embernek kedve lenne belevágni a medencébe az illetőt, hogy végre nyugta legyen tőle. Mindettől eltekintve nagyon kellemes egy hetet töltöttünk itt el.

Kevesebb